Kirándulás a Duna partjain II.
Folytatjuk a nemrégiben elkezdett sorozatunkat, barangolás a Duna partjain. Legutóbb a folyó jobb partján mutattunk nektek érdekes látnivalókat, kirándulásra érdemes helyszíneket. Most áttérünk a Duna bal partjára. Bőven akad itt is mit megnézni, ha kirándulást terveztek akad bőven érdekesség.
A Duna bal oldalán, közvetlenül a vízparton a Dunakeszi–Göd–Sződliget–Verőce–Kismaros–Nagymaros–Zebegény–Szob vonalon haladjatok, akár úgy, hogy mindenhol megálltok élményeket gyűjteni. Ha a Börzsönyt is jobban meg szeretnétek ismerni, akkor készítsetek be a hátizsákba túrabakancsot, és fényképezőgépet, majd járjátok be a térség legszebb részeit.
Csak egy kis ízelítő a felsorolt települések történetéből látnivalóiból. Sok más dunakanyarbeli településhez hasonlóan Göd történelme is az őskorig nyúlik vissza, számos őskori régészeti emlék került elő itt. Természetesen a rómaiak is felbukkantak a környéken, a mai Felsőgöd területén pedig egy avar kori földvár található, melyről az utat és a Dunát lehetett védelmezni. A település később a Madách, majd a Grassalkovich család tulajdonába kerül. A településen azonban más típusú „hírességek” is felbukkantak, 1875-től 1880-ig a gödi istálló lakója volt Kincsem, minden idők legeredményesebb versenylova. Ekkor alakul ki egy versenyló tréningtelep Gödön. A ma is álló Kincsem istálló egyébként Göd egyik legrégibb épülete.
Sződliget a Dunakanyar többi ősi településével ellentétben egészen új, hiszen 1950-ben vált ki Sződből, s lett önálló. Utóbbi falunak már régebbre nyúlik vissza története, valószínűleg a honfoglaláskor alapították. Nevét Sződ nemzetségfőről kapta, akinek neve szőkeségre, fakóságra utal. A falun érződik, hogy nem a szocializmusban álmodták meg, a párhuzamos és átlós utcák a Szabadság téren futnak össze, melynek éke a Nagyboldogasszony templom, valamint a Petőfi-szobor. Amennyiben a régi épületek vezetnek minket, akkor az 1744-ben felszentelt sződi templomot érdemes célba venni, valamint ha már ott vagyunk, a plébánia épületét is megtekinteni.
A Dunakanyar kapuját már az Árpád-házi királyok is használhatták, a történészek szerint innen közelíthették meg börzsönyi birtokaikat. Verőce szláv eredetű neve is hasonló funkcióra utal, ugyanis kaput jelent, a másik szláv megfejtés szerint a települést a Verőce-patakról nevezték el, ami örvényes vizet jelent. Ahogyan a Dunakanyar legtöbb települése kapcsán, itt is megállapíthatjuk, hogy már az őskortól lakott volt a területe. Kelta és római kori leletek is előkerültek, az I. Valentinianus császár korából származó hídfőállás romjai a leglátványosabbak.
A magyar történelem az Árpádok után is kitüntette Verőcét, a helyiek szerint legalábbis Nagy Lajos királynak volt itt nyaralója. És ha már a magyar történelem legnagyobbjai: a hagyomány szerint maga Mátyás király ültetett egy fát a falu határában, a tölgymatuzsálem a mai napig látható az Express tábor területén.
A település legmeghatározóbb épített emléke minden kétséget kizárólag az Ybl Miklós által tervezett támfal és függőkertek, mely méltó módon hirdeti a Monarchia nagyságát. Ebben a korban több figyelemreméltó palota is helyet kapott Verőcén, kiemelkedő Huszár Pufi villája, a világhírű magyar színész már az őt körülvevő legendárium miatt is érdekes. És ha már építészet, akkor a barokk Migazzi-kastély mellett nem mehetünk el szótlanul, de a bájos templomok sem okoznak csalódást.
forrás: ilovedunaknyar.hu