Csodás tájak, mesebeli falvak Pest megyében
A Budai-hegységet, a Pilist, a Dunakanyart nem csak természeti adottságaik teszik remek kirándulóhelyekké, de mesebeli hangulatú kis falvaik is. Jártatok már Tahitótfaluban, Pilisszentlászlón, vagy Tök településen? Ha még nem, itt az ideje!
Pilisszentlászló
Pilisszentlászló a Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése, a Szent László-hegy (590 m), a Rózsa-hegy (549 m), az öreg Pap-hegy (567 m) és a Tüskés-hegy (510 m) öleli körbe. Az egyik legizgalmasabb kirándulóhely a Dunakanyarban, ahonnan a szépséges Apátkúti-völgy is könnyedén megközelíthető.
A település a nevét I. Szent Lászlóról kapta. A terület igen régóta lakott hely, bronzkori és római-kori emlékek is találthatók itt. A környék királyi vadászterület volt, az Árpád-házi uralkodók előszeretettel járták az erdőket. A falu fölötti dombon III. Béla király vadászlaka állt, amit III. Endre 1291-ben a Pálosoknak adományozott. A mohácsi vész után a kolostor elpusztult, a település templomát – a Szent László király templomot – ennek a kolostornak a helyén 1770-72 között építették fel barokk stílusban, kapuján a pálosok címere látható.
Tahitótfalu
A Szentendrétől északra található, igazi falusi miliőt árasztó Tahitótfalu komoly történelmi háttérrel rendelkező település, melynek területén bizonyítottan már az őskorban is éltek emberek. A fővárosiak a századfordulón fedezték fel maguknak, és azóta is közkedvelt kirándulóhely. A település két falu: Tahi és Tótfalu összeolvadásával kapta jelenlegi nevét, ám a kettősséget földrajzi adottságaiban tovább őrzi, hiszen Tahi lankákon fekszik, egészen pontosan a Visegrádi-hegység lábán, ezzel szemben Tótfalu a Szentendrei-sziget lapályán terül el. Tahitótfaluról számtalan pilisi és visegrádi túraútvonalra lehet rácsatlakozni és a biciklizés szerelmesei is megtalálhatják számításukat. Akik inkább a történelmi látnivalókat részesítik előnyben, azoknak sem fog a település csalódást okozni, mivel rengeteg épített emlék, például Pollack Mihály építész sírja, emlékháza is itt található.
Tök
A Zsámbéki-medencében, a Nyakas hegy lábánál fekvő Tök község szőlő- és borkultúrájáról ismert nemcsak hazánkban, de a nagyvilágban is. A Budai-hegység egyik legjobb bortermő községének szőlész-borász hagyományairól árulkodnak a település szinte minden részén megtalálható, gyakran már muzeális jellegű pincék.
Tök és környéke az itt talált leletek szerint már a római korban is lakott hely volt. A település központjától délkeletre található Rossz-tónál még ma is látható a kétlyukú, rómaiak által épített híd, és az általa duzzasztott tó gátmaradványai. Ezen a hídon haladt át a „Nagy út”-nak nevezett római út, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még ma is látható. A településnek a török megszállást is sikerült átvészelnie, feltehető, hogy komolyabb veszedelmek idején a lakosok a Nyakas-hegylábainál sűrűn sorakozó pincékben találtak rejtekhelyet.
Tök temploma középkori alapra, sokszög alakú kőfallal körülkerített dombra épült, huszonhat méter magas tornya 1802-re készült el. A templom úrasztala vörös márványból került kialakításra. Az épület híres famennyezetének darabjai 2010-ig a fővárosban, az Iparművészeti Múzeumban voltak láthatók.
Tök község református templomának tornyában két harang lakik. A délidőben megszólaló 420 kilós harangot Isten dicsőségére öntötte Szlezák László mester 1922-ben Budapesten.
Forrás: ilovedunakanyar.hu, femina.hu, wikipedia