Kirándulás a Duna partjain
Szerencsére az ősz még tartogat napsütéses napokat, amikor még inkább elvágyódunk a természetbe. Pest megyében – mint azt az eddigi anyagokban is láthattátok – bőven akad látnivaló. Természetesen, ha hűvösebb az idő, akkor is érdemes útnak indulni, egy-egy kirándulás jó kikapcsolódás és feltöltődés lehet a hétköznapok sűrűje közepette. Ezúttal a Duna partjaira invitálunk titeket, elsőként a folyó jobb partjára. Ha igazán különleges kirándulásra vágytok, akkor a Leányfalu–Dunabogdány vonalon érdemes elindulni.
Leányfalu Szentendre és Tahitótfalu között fekszik a Nyerges-hegy lábánál. A település területéről is kerültek elő ókori leletek, melyek bizonyítják, hogy a rómaiak megfordultak a környéken. A római őrtorony romjait a mai napig meg lehet tekinteni a Móricz Zsigmond úton. A rómaiak után a történetírás megszakadt ebben az esetben is, annyi valószínűsíthető, hogy a honfoglaláskor ismét benépesült a terület. Az első írásos emlék 1407-es oklevélből maradt ránk, ekkor már Leanfalva néven szerepel. A törökök bevonulása elsöpörte a települést, majd kiverésük után az Esterházy család zólyomi ágához kerül, ezután főként borászattal foglalkoznak a helyiek. Leányfalu felemelkedéséig az 1860-as évekig kell várni, ekkor fedezi fel magának a fővárosi polgárság a kivételes fekvésű falvacskát, ahol a présházak helyét hamar villák veszik át, majd 1892-ben felépül a neogótikus Szent Anna templom is. A művészek is megtalálták itt helyüket, Móricz Zsigmond is itt élt 1912-től haláláig.
A Szentendrei Duna-ág mentén, a Visegrádi-hegység lábánál terül el a hangulatos, csendes Dunabogdány. A község története meglehetősen régre nyúlik vissza a történelemben, a területet már az őskorban is lakták, de a település határában feküdt a Római Birodalom keleti védvonalának, a Limesnek a katonai tábora is. Nincs ezen csodálkoznivaló, hiszen a domb- és hegyvidék a közelben folyó Dunával ideális és egyben szépséges környezet nemcsak a letelepedéshez, hanem egy hétvégi kiránduláshoz is.
A látnivalók közül mindenképpen érdemes megtekinteni a rokokó stílusú, aranyozott Nepomuki Szent János szobrot a Szent János téren. A pilléres talapzaton pihenő alkotáshoz egy helyi legenda kapcsolódik, miszerint a cseh király a budai várnak ajándékozott egy igen szép Nepomuki Szent János kőszobrot, amit a visegrádi várba akartak szállítani 1526-ban, mikor a törökök elől menekíteni kezdték az értékeket. Azonban a szállítóeszköz Bogdányba érve elromlott, így a szállítók úgy döntöttek, ideiglenesen a településen hagyják a szobrot. Időközben megjelentek a törökök, de a lakosság még az érkezésük előtt elásta a szobrot, így az megmenekült a török pusztításától. A török visszavonulása után, 1527-ben a bogdányiak kiásták a szobrot és elhelyezték ugyanazon a helyen. A katolikus templomot is érdemes meglátogatni, az épületet 1724-ben építették újjá, feltehetően középkori maradványokból. A Dunabogdány fölé emelkedő meredek dombon helyezkedik el a későbarokk Szent Donát kápolna. Az emelkedőtől nem szabad megijedni, érdemes felkaptatni a 19. század elején épült kápolnához. Dunabogdány kanyargós utcái és a Duna part egyaránt sétára invitál, így ha időnk engedi, sétáljunk el Millenniumi emlékműhöz és a Hősök emlékművéhez, illetve a Szent Rókus kápolnához is
forrás: ilovedunaknyar.hu, fotoport.hu