Szilveszteri, újévi és év eleji szokások

Folytatjuk az ünnepi időszakokat, jeles napokat kísérő hagyományokról szóló cikksorozatunkat. Legutóbb az adventi szokásokról hoztunk nektek egy gyűjtést, most pedig a szilveszteri és újévi szokásokról készítettünk egy válogatást. Ezek többsége – a szokások szerint – hozzásegíthet ahhoz, hogy a következő év egészségben és szerencsében bővelkedő legyen. Cikkünk végén néhány fontos információt elhoztunk az év eleji ünnepek közül a vízkeresztről is.

Szilveszter

• Sok családban szokás szilveszter napján szerencsepogácsát sütni. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét tesznek, és aki megtalálja, azt éri a legnagyobb szerencse a következő évben. Fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon!
• Szilveszter éjjelén pontban éjfélkor az összes ajtót ki kell tárni, hogy az óév kimehessen. Ugyanis, ha nem távozik, az újév nem tud bejönni.
• A lencse, a bab vagy bármilyen más apró szemes étel fogyasztása szerencsét hoz.
• Az éjfélkori pezsgőfogyasztás jelentősége a népi szokások szerint az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.

Újév

• Újév napján tilos levinni a szemetet, mert kiöntjük vele a szerencsét a házból.
• Amit az újév napján cselekszik az ember, az hatással lesz egész évre, így tartózkodjunk például a vitáktól, veszekedésektől.
• Aki újév napján korán kel, az a népi jóslatok szerint egész évben friss lesz.
• Szerencsés lesz az az ember, aki új esztendő első napján malacot eszik. Tudniillik a malac előre túrja a földet, vagyis ,,kitúrja a szerencsét”. A lábasjószág, csirke vagy tyúk fogyasztása azonban tilos, mert az hátrafelé rúg, elkaparja szerencsét.
• Aki újév napján édeset eszik, annak egész éve édes lesz.
• Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Vízkereszt

Vízkeresztet január 6-án ünnepli a Katolikus Egyház. Az epifánia – „epiphania Domini”, az „Úr megjelenése” – néven is ismert nap Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés a hagyományosan ilyenkor végzett vízszentelésből ered.

A IV. század elejétől lett ez a nap liturgikus ünneppé, és ennek szokása gyorsan elterjedt előbb keleten, majd nyugaton,

Az ünnep görög neve – epifánia (megjelenés) – utal arra, hogy Isten megjelenik dicsőségében. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent emberként, eljött közénk, és elhozta nekünk az üdvösséget.

A magyarság körében a vízkereszt ünnepéhez kötődően különböző népszokások alakultak ki a századok során. A vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. Ezen a napon kezdődik meg a házszentelések időszaka is, amely a 15. században kialakult szokás. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 21. Az eredeti értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat („Krisztus áldja meg e házat”).

 

forrás: korkep.sk, magyarkurir.hu, kerekito.hu, kukkina.sk